Nem tudom olyan szépen leírni, ahogy szeretném, mekkora öröm volt, hogy eljöttél hozzánk Guildfordba. Nagyon vártunk, már sokat hallottunk rólad, de amikor otthon jártunk, sajnos soha nem tudtunk eljutni a foglalkozásaidra. Most pedig, hogy itt voltál...hát szinte irigy vagyok mindenkire, aki rendszeresen járni tud hozzád. Milyen jó lehet azoknak, akik tanulhatnak tőled, a kisugárzásod erejéből juttatsz nekik is! Csodálatos, hogy gyerekekre, felnőttekre egyaránt milyen nagy hatással vagy!
Nagyon szeretném, ha lehetőségünk lenne arra, hogy többször is találkozzunk, várunk újra, és ha mi otthon leszünk, mindent el fogok követni, hogy elmehessünk hozzád.
Még egyszer köszönöm az élményt mindannyiunk nevében!
Ági 
 

 

Drága Ili! Szép élménydús nyarunk volt eddig, és persze még örülünk az augusztusnak is. A kislányom szépen fejlődik, nagyon sok időt töltünk együtt, szóval minden gyönyörű!
Egy dolog hiányzik csak nagyon, a foglalkozásaid, ahová több, mint egy éve járunk. A találkozás veled minden héten egy csoda.
Nagyon hiányzol, esténként szertartásosan lapozgatjuk a könyvedet, énekelünk belőle, nézegetjük a képeket, Zsófi pedig élesen visít örömében, amikor meglát.
Sokszor eljutottunk a nyári Ringatókra, hihetetlenül élveztük mindig. Nagyon jók a foglalkozásvezetőid, gratulálok ehhez a színvonalhoz!
Jól teszed, hogy megválogatod a kolleganőidet, és nem a mennyiség, hanem a minőség az, amire törekszel.
Csodálom a munkátokat, sok erőt, örömet kívánok hozzá, köszönöm, hogy vagytok!
Judit és Zsófi 

 

 

A ma esti "Énekelj velünk!" után szeretnék Veled megosztani valamit. Mi voltunk azok, akik negyed nyolckor felálltak, mert a kicsi lányom etetése miatt el kellett jönnünk Lillyvel.
"...minden nap csupa apró csodával van tele ezekkel a kis emberkékkel. Kende ma délben a mese után az álla alá tette a könyvet, mint egy hegedűt, és mondta, hogy így szokta Ili néni is. Mondom neki, így, igen. “Aztán így húzogatja rajta a vonót” - mutatja a kezével. “És még a madarak is szoktak repülni belőle” - teszi hozzá, és már mutatja is felfelé széttárt karral, hogyan repülnek szét azok a hang-madárkák a hegedűből...."

"...még azt elárulom neked, hogy Bogi évekkel ezelőtt és Etelka is egy Ringató foglalkozáson tette meg az első önálló lépéseit a rezgő kicsi lábacskáin a közelmúltban. Ráadásul a hegedű felé próbált elindulni, mielőtt lehuppant a szőnyegre. Lehet, hogy itthon titokban már totyogott előtte, de sem én, sem az apja nem látta azelőtt egyedül lépegetni, úgyhogy nekem erős a gyanúm, hogy titkos varázspor van Ringatókon a levegőben..."
Zsuzsa
 

 

 

Már oly régóta készülök köszönetet mondani Neked!
Tegnap óta, már több, is, mint egy kerek napja, alig tudok, igazából nem is tudok lenyugodni. Végre sikerült eljutnom a kóruspróbára, (talán nem is hiszed, de szeptember óta mindegyikre terveztem elmenni, és csak most sikerült) és ...nem is tudom szavakkal kifejezni, hogy mit érzek. Ahogy Te szoktad mondogatni, kedves Ili, tele van a lelkem! Dallamok, énekek zengenek a fejemben egyfolytában, (csak arra kell figyelnem, hogy ne énekeljek hangosan egyfolytában, mert megunják a gyerekek), és egyre csak azt érzem, hogy még, ilyet, ilyen élmény még szeretnék! Tudom, és érzem, hogy el vagyok veszve, én magam sem lennék képes élni már éneklés, zenélés nélkül és ami a gyermekeimet illeti, egyre forróbb bennem a vágy és nagyobb az eltökéltség, hogy sikerüljön, hát....még sokkal nagyobb szerelembe ejtenem őket a zenével, mint én magam vagyok.
Amikor már nem is tudom hány éve, (lehet, hogy már 5 és fél?) rátaláltam a Ringatóra, még nem sejtettem, mire leltem. Olyan tétova voltam, menjek-e, ne menjek, hiszen én magam is elénekelgetek a kicsimnek, játszani is tudok vele, de annyira kellene neki valami gyerektársaság, jól emlékszem, ilyesmi járt a fejemben.
Aztán elmentünk.... és már a legelső alkalommal magába szippantott az élmény. Ráébredtem, hogy dehogyis tudok én ÍGY játszani a kis Bogimmal, mint ahogy Tőled tanultam. Akkor éreztem először a közös éneklés örömét, és be kell vallanom, akkor bűvölt el először az énekhangod is, Kedves Ili. Ezeknek, így együtt, és még mindezen élményeken kívül annyi kis apróságnak valóságos rajongója lettem.
Külön öröm számomra, hogy olyan nagyszerű embereket ismerhettem meg általad. Mezei Kingával már alig várom az újabb találkozást, és a leányod is mindig megdobogtatja a szívemet, ha énekelni hallom. Olyan szép, fényes, ízes az éneke, naphosszat elhallgatnám...
Azt hiszem, nagyon mély, és öröktől fogva bennem lévő dolgokat szólítanak meg ezek az élmények, és tudom, nem csak énbennem.

Tegnap este, amikor hazajöttem, és már sikerült lefekteni a gyerekeket, nem lelvén nyugalmat, elkezdtem olvasgatni a Ringató honlapot, és ráakadtam a Ringatóra járó anyukák Hozzád írt leveleiből közölt részletekre. Elkezdtem olvasni, és nem tudtam abbahagyni. Megint új hangok szólaltak meg bennem, ráébredtem, hogy ezek az érzések nem csak bennem születtek meg, hanem még nagyon sokakban, nagyon hasonlóan. Hasonló örömmel csodálkozunk rá a kicsinkre, amikor valami új, a Ringatóban tanult mondókát vagy dalt énekel, hasonló élményt jelent, amikor valóban ráérzünk a közös játék vagy a kisbabánknak, kisgyermekünknek való éneklés ízére, és hasonló örömmel tölt el közös éneklés Veled, és a többi szülővel.
Engem is annyi élmény ért és ér folyamatosan, már nem is tudom mindet felidézni, de mindig akadnak olyanok, amelyek újra elámítanak.
Elmesélek egyet. Kende énekli, dudorássza egyfolytában a “Szérű mellett sudár fa” c. dalt, egyszer megkérdezi, előveheti -e a gitárt. Mondom neki, persze, vedd csak elő nyugodtan. Kiveszi a dobozból a hangszert, lerakja szőnyegre, közben folyamatosan énekel. Aztán elkezdi a gitáron kopogni a dal mellé a feleket, szépen, egyenletes ritmusban, de ez még nem minden, a másik kezében a pengető, azzal meg a húrokon penget, felváltva a kopogással, úgy hogy a két keze negyedes (nem tudom, jól írom -e, de remlélem, azért érhető) ritmust ad. És mindemellett még énekelt is, tisztán, szépen. Olyan jó volt a hangzása ennek az “előadásnak”, hogy egészen kellemes volt hallgatni felnőttként is. És bevallom őszintén, egészen elképedtem, hogy mire képes ez a kicsi gyerek, alig több, mint három évesen.

Bogi nagyon szívesen, nagyon sokat énekel. Valóságos éneklőversenyeket rendeznek Kendével, sokszor vitatkoznak, hogy melyik dal hogyan szól. Bogi gyakran azt játssza, hogy felvesz valamilyen királylány ruhát, és csinál egy kis oltárfélét vagy színpadot, és énekel meg mesél, a többieknek (leginkább a testvéreinek) meg hallgatni kell.
A kis Etelka, meg amikor meglátja a kezemben a furulyát, már szalad, (szaladva totyog), rámmászik, fogdossa a hangszert, dugja a számba, teljesen extázisban van, aztán ő is fújni akarja, de úgy, hogy azért azt is hallja, amit én játszom (játszanék, ha hagyna) rajta.

Az egyetlen, de nem szűnő szívfájdalmam csupán az, hogy nem tudok elég jól muzsikálni, annyira, ahoyg szeretnék. Ja, még van egy, minden alkalmat, amit elmulasztottam, Ringatós esemény, ahol nem tudtam ott lenni, gyerekek születése, betegsége, szervezési problémák miatt, borzasztóan sajnálok.

Szerettettel teli hálát érzek, azért, amit teszel, azért, amilyen vagy.
Áldjon meg az Isten érte!

Zsuzsa
 

 

 

  

"Mi már sajnos nem fogunk tudni járni Ringatóra, mivel októbertől dolgozom, Boldizsár meg megy bölcsibe. Pedig mennyit gondolok rátok szeretettel, amikor Boldi énekli azokat a dalokat, amiket tőletek hallott/tam/tunk. CSODA. Olyan kevés helyzet adódik az életünkben, amiről ne jutna eszébe valami kis vers, mondóka vagy ének. Biztos vagyok benne, hogy nem beszélne és énekelne ilyen gyönyöűen, ha nem lett volna lehetőségünk nálatok tanulnom. Részben magukat a dalokat, mondókákat, részben pedig a zenei nevelés fontosságát." (Szilvi)

 

 

 

"Csodálatos, "isteni" élményt szereztél nekünk azzal, hogy kislányommal, és a férjem édesanyukájával ott lehettünk az anyák napi ringatón. Ebben a nehéz helyzetben, amiben most vagyok [...], féltem ugyan, hogy ne sírjak végig az éneklés és játszás helyett, de legnagyobb meglepetésemre megkönnyebbültem, és kicsit talán helyre is tettem egy pár dolgot. Az én csodálatos vajdasági anyósom, akinél jobban nem is kívánhatnék magamnak, le volt nyűgözve toletek, sokat meséltem már a péntek délelottjeinkrol (és Csenge rengetegszer mutatja, "kommentálja" ezeket a beszélgetéseket), de ezt a katarzist, hangulatot nem is remélte. Egy szóval, KÖSZÖNÖM ezt és minden egyes Ringatót Neked. "  Bogi

 

 

 

"Már régóta fogalmazom magamban, hogy mit is szeretnék Neked elmondani. Nehéz összefoglalni és szavakba önteni. Aztán olvastam a "leveleitekből" rovatot, és rájöttem, hogy már sokan, sokféleképp elmondták ugyanazt, amit saját magam is tapasztaltam. Egy pillanatra el is gondolkodtam, hogy írjak-e, hiszen az írások tartalmai megegyeznek, de mégis meg kell Veled osztanom az érzéseim.

 

Mindig is kerestem a kapcsolatot a zenével, az élet úgy alakult, hogy igazán sosem tudtam zenetanulással foglalkozni. De mivel bátyám zongorázik, és otthon sokat énekeltünk az ő kíséretével, pontosan tudom mi is az, ami minden ember életének része kéne, hogy legyen. Aztán, hogy már nem énekelünk otthon, mert mindkettőnknek saját családja van, szerencsére találtam egy kórust, ahol újra és újra átélhetem a zene adta örömöket.

 

Még nem jártunk foglalkozáson, amikor már csodáltam az ötleted, és munkád. És mekkora szerencsém van, hogy 10 perc sétára az otthonunktól, pont Káposztáson ráleltem a Ringatóra. Levente 14 hónapos, kb. 8 foglalkozáson volt szerencsénk részt venni. Érdekes, hogy mindig imádtam énekelni, és ismerek is gyerekdalokat, de mégis segítség kellett nekem ahhoz, hogy ráébredjek ennek az egésznek valami sokkal mélyebb tartalmára.

 

Levi nagyon figyelmes, kedves kisfiú, de néha természetesen fáradt, és türelmetlen. Például, amikor lefekvéshez készülődve, nem tudja kivárni az esti anyatej adagját, vagy a körmét kell levágni, és ez akadályozza őt a mozgásban. Nem tudom hogy jutott eszembe, de az egyik ilyen helyzetben énekelni kezdtem Levinek. Egyetlen egy dal, amitől teljes önkívületbe esik az az "Őszi szél fúj a hegyekről" kezdetű népdal. Bármilyen nyűgös és fáradt, azonnal elvarázsoltan hallgat. A gyerekek, azt hiszem nálunk mindent jobban értenek, éreznek. De ez számodra nem is olyan különös, hiszen a nyári szünet utáni óriási létszámú Ringatón például, amit egy nagyobb terembe kellett átrakni, is varázsolt ez a dal. Ha nem vagyok ott, nem hiszem el, hogy ennyi gyerek és szülő egyszerre teljes csöndben csak rád figyel, pedig előtte 2 másodperccel szinte már zavaró a rohangálás és duruzsolás, amit ennyi ember egy teremben, ráadásul ennyi gyerekkel jelent.

 

Azt hiszem a gyerekeknek lelki táplálék a zene, ahogy írod, Neked pedig lelki táplálék lehet gyönyörködni a gyerekekben, és őszinte szeretetükben, ami nem csak a zene irányába fordul, hanem személyesen Feléd is. Hiszen Te közvetíted, és nem is akárhogyan! Nagyszerű érzés lehet, hogy ennyi "örökbe fogadott" gyereked van. És nagy szerencse lehet, hogy hozzáértőként azt csinálhatod, amit nagyon szeretsz. 

 

Többször elérzékenyülök a foglalkozásokon, olyankor például, amikor egy 2 éves körüli gyerek előre elénekli a dalt, amire csak utaltál, hogy melyik is következik. Hát nem csodálom, hogy gyakran könnyekig meghatódsz, nem is tudom hogy lehet ilyenkor folytatni az éneklést gombóccal a torkodban. Felnőtt tanítványaid is büszkék lehetnek, és szerencsések, hogy találkoztak veled. " Ági

 

 

 

"Kissé "megkésve" - júniusban tartottál nálunk Ringatót -, de annál nagyobb szeretettel köszönöm azt, hogy itt voltál, és elhoztad hozzámk azt a csodát, amit magadban hordasz. Sajnos, teljesen bedaráltak a hétköznapok és a családi problémák, így még arra sem futotta, hogy legalább pár sorban kifejezzem hálámat. Nagyon restellem... Hatalmas varázslat történt azon a fülledt délelőttön, mikor felzengett tiszta énekhangod. Mindenki rád figyelt. Azok a gyerekek, akiknek nincs kitartó figyelmük, izegnek-mozognak, ha valami nem érdekli őket, "átverhetetlenek". Most mindegyik Rád figyelt. Teljesen meghatódtam fiam csillogó tekintetétől, eggyé váltunk a nagy örömben. Gyermeki lelkesedéssel játszottam, sodort a lendület, gyorsan elrepült az idő. Bevallom, pedagógusként tudatosan akartam figyelni a foglalkozás alatt, "mérni módszertani hasznosságát". Persze ez már az első szólam után meghiúsult. Csodálatos énekhangod kupolát borított körénk, ettől kezdve biztonságban éreztem magam, Rád hagyadkoztam, hagytam a vezetést - kifejezetten jólesett! Éreztem a szeretet áramlását az egymás számára nem túlzottan ismerős résztvevők között. Nagyszerűen működött a csoport kohéziós ereje, és persze ezzel együtt a meghitt anya-gyerek kapcsolat is maximálisan funkcionált. A ragyogó mama-arcok és a csillogó gyerekszemek látványa kész terápiaként hatott rám. Eddig én még ilyet ennyi idős gyerekek között nem éltem át. Itthon már nem tudtam maradéktalanul felidézni az elhangzott dalokat, mondókákat, de számora nem is ez volt a fontos. A Ringató hangulatát hoztam el, itthon lelkendeztem róla a családnak. Tudod, mi fene mód emencipált anyukák nagyon ügyesek vagyunk a munkahelyen, de szülőként sokszor becsődölünk. Szükségünk van a felénk nyújtott segítő kezekre, gondolatindító kész mintákra, mert ösztönből már nem megy. Sajnos! Ezt már mi sem kaptuk meg, nem is tudjuk továbbani. Pedig anyaként ez lenne a legfontosabb feladatunk, hogy a ránk bízott apró életeket megfelelően indítsuk. Ne majdan iskoláskorban akarjuk korrepetáltatni gyermekeinket, és ne csodálkozzunk azon, ha majd később nem szívesen jönnek haza hozzánk. Ha jók a kezdetek - ez persze nem csak a Ringatón múlik, de mindenképp fantasztikus eszköz hozzá -, későbbiekben építeni lehet rájuk. Kedves Ili! Sokszor eszembe jutottál. Köszönöm, hogy részesei lehettünk fiammal, és persze vágyom rá, hogy újra átéljük. Még egyszer köszönjük az élményt!!!"  Edit

 

 

 

"Képzeld, mondtam Boldinak megszólításként, hogy cicuska, erre ő elkezdte simogatni az arcát, majd rögtön az enyémet és végig eljátszotta a teljes mondokát. A végén a két kis dundi kezecskéjét dugdosta a szájába, mintegy jelezvén, hogy bizony mind megette. Eddig nem is olyan érdekes, hiszen 17 hónapos, de mi ezt sosem játszottuk még, múlt hét csütörtökön veled játsztotta először hosszú idő után. Úgy látszik, nagyon mély nyomott hagyott benne. Olyan jó élményeket ad nekem a Ringató, úgy örülök, hogy rátaláltam." (Anikó)

 

 

 

"Játszótéren futottunk össze Dávidékkal. (Ha jól emlékszem, anyukája Bori, és fog menni az augutusi tanfolyamra.) Szóval mi beszélgettünk, és egyszercsak az tűnt fel, hogy a két Ringatós gyerek a mászóka/vár fém alagútja két végén állva rötyög, kurjongat, ütik a ritmust, vagyis dobolnak, természetesen énekeltek is és mondókáztak hozzá amit ott rögtön költöttek, illetve néha Csip vezényelt egyet, hogy tánc, és akkor még riszáltak is. Ott olvadoztunk... És nagyon sajnáltuk, hogy nincs nálunk valamilyen fényképező/filmfelvevvő eszköz, hogy megmutathatnánk Neked is munkád gyümölcseit." Orsi

 

 

 

"Laura lányom, július végén lesz kétéves. Kb félévesen vittem az első Ringatóra. A szomszédomtól hallottam erről a lehetőségről és nagyon megtetszett. Azóta is hálás vagok ezért. Laura hamarabb kezdett el énekelni mint beszélni. 10-15 dalnak tudja végig a dallamát és ahogy kezd ismerkedni a szavakkal a megfelelő helyen kiénekli azokat. A foglalkozásokon úgy tűnik, hogy a hangszeren kívül másra nem is figyel, viszont itthon lelkesen dudorássza a hallott énekeket. Másfél évesen minden tárgy, szívószál, fadarab, még a játéktelefonja is vonó volt és hegedült vele. Előfordult az is, hogy én nem emlékeztem arra a dalra amit ő dudolászott, csak felismertem, hogy ezt hallottam már a Ringatón és beugrott egy versszak az alapján kerestem meg az interneten, hogy tudjam Neki énekelni. A ringasson tollas ágy a kedvence. Mikor napközben álmos ezt kezdi el énekelni és akkor megyünk aludni. Ez a szokása egy hónapja alakult ki. Velem együtt énekli, dúdolja aztán elalszik. Most is könnybe lábad a szemem és nem tudom szavakkal leírni milyen hállás vagyok Neked mindezért. KÖSZÖNÖM." Kata

 

 

 

"Boldizsár földöntúli szerelembe esett a zenével. Azt már megszoktuk, hogy minden zenére rögtön mozog és rázza a pelust, de a mai műsor az nagyon meglepett engem. Ezt szeretném megosztani veled. Néztük az újévi koncertet, bejött Boldi és 20 percen keresztül kové meredve nézte o is, majd utánozva a karmestert elkezdett a tv elott "vezényelni". Miután elfáradt, ráült a hintalóra és onnan még további kb. 20 percig zenét hallgatott. Ez az én örökmozgó gyerekemtol nem semmi teljesítmény. Megígézve hallgatta a Strauss dallamokat, polkákat, keringoket. Persze legjobban mégiscsak a "vezénylés" tetszett nekem. Hát igen, ennyit tesz a pocakban elkezdett zenehallgatás és a Ringató. Köszönöm Neked." Zsuzsi

 

 

 

"Muszáj megosztanom veled mai élményem, mert úgy gondolom ha valaki, akkor Te biztosan érted milyen határtalan öröm ért. Október 10 óta járunk Ringatóra Bencével aki immár 14 hónapos. Ma, amikor mondtam neki, hogy megyünk fozni (én a konyhai munkára gondoltam), nagy meglepetésemre elovette két kis kezét! Természetesen így eloször borsót foztünk, több adagot is :-)) Nagyon nagy élmény ez nekem, foleg azért, mert Bence a foglalkozásokon azon gyermekek közé tartozik akik leginkább mászkálnak, felfedezik a Kék termet, tesztelik a teremben lévő ajtókat... De úgy látszik ez valóban nem jelenti azt, hogy a babák ne tudnák mi történik!" Anna

 

 

 

"Már alig várjuk a jövő pénteket, annyira hiányzik a gyerkőcöknek a Ringató! Úgyhogy ha minden jól megy, ott leszünk Káposztáson. Barnus nagyon soka dalt tud már kivülről, na meg zenél is (újabban leültet mindhármunkat, kezünkbe ad valamit (triangulum, dob, vagy tapsolni kell), neki meg van egy pici gitárja, amit penget és együtt kell énekelni :-). Szokott magának énekelgetni is (ugyan kell egy "anyuka" hozzá, aki megérti, melyik dalt is énekeli :-). Bogi meg állandóan táncolni akar, meg lovagolni." Eszter, Barna, Bogi

 

 

 

"Köszönjük a sok törodést és odafigyelést. Ma Ringató után egész délelott "Ilike" volt Loli, gyantázta a képzletbeli vonót, vezényelt és énekelt a szonyegen ülo játékainak, ebédelni is alig akart. Mint egy szivacs úgy szívja magába a Ringatón látottakat, hallottakat és nem csak az éneklésre, zenélésre gondolok itt! Már várjuk a következo csütörtököt." (Laura és Bea)

 

 

 

"Három alkalommal ezelõtt voltunk elõször Ringatón 5 hónapos kisfiammal, és egyszerűen "ottragadtunk". Mindkettõnket elvarázsolt gyönyörű hangod, és az a szeretetteljes légkör, amiben ezek a foglalkozások zajlanak.

Ma délután ismét órákon keresztül áradoztam Apának, hogy mennyire csodálatos élményben volt részünk, és nagyon büszkék voltunk, hogy mi kérhettük a Kertben lebeg c. dalt, merthogy az összes közül az a kedvencünk!

Örömmel olvastam, hogy Forrai Kati néni mennyire meghatározó ember volt az életedben. 3-4 éves kisgyerekként hozzá jártam "énekes-oviba", és ez gyerekkorom máig egyik olyan élménye maradt, amire tisztán emlékszem, pedig tényleg nagyon kicsi voltam még.

Köszönöm Neked, hogy a Te foglalkozásaid révén - mint anyuka - újra átélhetem ezt az oly kedves élményt, és köszönöm, hogy vagy, hogy van a Ringató, ahol az én kisfiam is ugyanilyen élménnyel lehet majd gazdagabb felnõtt!" (Réka)

 

 

 

"Szösszenet Kingárol: a szobájaban körbe állított pár széket ill. azt jelképező tárgyakat, és mindegyikre ültetett egy babát/játekot. Ő a kör közepére ült, és a "Kis kacsa fürdik"-et énekelte. Megkérdeztem, mit jászik. Azt válaszolta: "Ringatósat. Én vagyok Ili!"... szoval nagyon varjuk a zeneovit!" (Ildikó)

 

 

 

"9 hónapos kislányommal járunk az Almássy téri foglalkozásokra, elég messziről. Első alkalommal úgy gondoltam megnézzük a foglalkozást, hogy érdemes-e utazni érte 35-45 percet. Kislányom áhitata azonban 10 perc alatt meggyőzött róla, hogy megéri a macerát!" (Eszter)

 

 

 

"Kedves Ili és minden érdeklődő, aki még nem ismeri a Ringatót! Mi egy hónapja járuk a foglalkozásokra, 10 hónapos a kislányom, Lilla, és nagyon élvezi! A furulya egyenesen elbűvöli, számomra ez olyan megdöbbentő volt amikor először láttam, hogy mennyire odafigyel." (Kriszta)

 

 

 

"Amikor megtudtam, hogy Törökbálinton is lesz Ringató foglalkozás nagyon megörültem. Az első alkalomra kicsit félve mentem, mivel abszolút nincs énekhangom. De mint minden édesanya én is a legjobbat akartam gyermekemnek, így félretéve gátlásaimat és kislányom érdekeit szem előtt tartva vettem a bátorságot és elmentem. Szerencsére, mert olyan csodálatos élményekkel gazdagodtunk amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Megtapasztalhattuk a zene iránti szeretet, az együttlét, a közös éneklés harmóniáját. Már most nagyon hiányoznak a péntek délutáni foglalkozások és alig várjuk, hogy újra kezdődjön. Szeretném kifejezni köszönetemet Ilinek mindazért, amit hétrol-hétre kaptunk tőle." (Ildikó)

 

 

 

"Nemrég költözünk ki a belváros forgatagából Törökbálintra 3 kisfiammal. Kicsit aggódtam amiatt, hogy a "természetes" dolgok mellett milyen programokra tudom majd őket elvinni. Most már belátom, hogy semmi nem hiányzik, illetve itt is mindenre adott a lehetoség. A Ringató foglalkozásokra immár rendszeresen eljárunk, és Misike (10 hónapos) mellett Botond (4 éves) is nagyon élvezi, sőt áttételesen itthon Márk (7 éves) is rendszeresen kiköveteli a maga "ringatózását". Pszichológusként dolgozom, amikor éppen nem a gyermekeimmel vagyok itthon, így különösen jó dolog ez számomra, hogy találkozhattam ezzel a jól működő, szakmailag megalapozott, és - köszönet neked - jól tolmácsolt módszerrel. Mint anya, és résztvevő természetesen az együttlétek alkalmával nem ezekre a dolgokra figyelek, hanem élvezem a közös éneklést, figyelem a gyerekek reakcióját, velük együtt örülök, és jól érzem magam. De kicsit elgondolkodva, és egyéb tapasztalataimmal összevetve állíthatom, hogy szakmailag is nagyon jó kezekben vannak nálad a gyerekek, érzékelhető a tudatos hozzáállás, sokéves szakmai múlt. Kitartást, és sikereket kívánok neked, és bízom benne, hopgy egyre több szülő és gyerek lehet részere ennek a kezdeményezésnek" (Vali)

 

 

 

"Ma voltunk először a Ringatóban, nemcsak a kislányom, de én is nagyon élveztem! Nagyon jó volt feleleveníteni a régen hallott dalokat, mondókákat és persze volt olyan, amit nem is ismertem. Zsófi meg egyenesen imádta őket. Persze itthon is szoktunk ölbeli játékokat játszani, de így csapatostul még jobb. Szóval köszönjük az élményt, megyünk a jövő héten is." (Csilla)

 

 

 

"Muszáj leírnom a tegnapi Ringató után, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem. Apának mesélve, hogy Petránk mennyi puszit adott nekem - jelezve, hogy mennyire jól érezte magát, és köszi anya, hogy elhoztál -, bizony sírva fakadtam. Hatalmas élmény volt látni, ahogy megállt egy pillanatra az élet, amikor az első énekhangok kijöttek a torkodon, nem beszélve arról, amikor a furulya is megszólalt. Nagyon megható volt látni így a kislányomat, köszönöm szépen. A továbbiakban is lelkes látogatók és rajongók leszünk." (Andrea)

 

 

 

"Most olvastam, hogy bizonytalan a törökbálinti ringató sorsa, pedig nagyon készültünk rá. (sőt kezdő sofőként begyakoroltam az utat Biatorbágyról, hogy tutira menjen a dolog! :-))) Hát, most le vagyunk törve Bence fiammal. (talán, még emlékszel ránk). De azért megosztanám Veled, hogy milyen csodálatos dolgot értünk el a fél év alatt az én kis lurkómnál. Most elég dacos korszakát éli, sokat "hisztizik". Egyszer egy ilyen "hisztinél" spontán elkezdtem énekelni neki a cipős-dalt. Rögtön abbahagyta az kiabálást, és elkezdett figyelni. És ahogy a végére értünk, elkezdte a combját és fejét ütögetni, hogy a Gyulás-mondókát mondjuk. Az a kedvence. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy - és hát szégyenszemre be is vallom - egy időben eléggé hanyagoltam ezeket a mondókákat. Igazi élmény volt. Egyébként én - bár elfogultan - , de 12 évi zongoratanulással és karénekléssel a hátam mögött- úgy látom, hogy rengeteget változott a fiam zenei téren. Még nem beszél, de a muzsikára azonnal felkapja a fejét, tapsol, táncol és már volt, hogy azon kaptam, hogy játék közben magának dúdolt. Azért ez így 17 hónaposan nem rossz, szerintem... ...szóval, most már Törökbálintra tudom az utat, de megpróbálom a XI. kerületit mihamarabb megtanulni, hogy eljussunk hozzád. Nagyon fájna, ha nem jönne össze. Azt hiszem, nagy lehetőséget vonnék meg a fiamtól. Remélem, találkozunk mihamarabb." (Bea)

 

 

 

"Kislányommal, Annával a Fonóba jártunk kora tavasz óta. Anna most 18 hónapos, s szemmel láthatóan jót tettek neki a foglalkozások, mert az addig elképesztően szende kislány bátorságra kapott, kedveli a gyerektársaságot, s természetesen érdeklődik a zene, ritmikus mozgás és tánc iránt. Annán kívül pedig nekem is nagyon sokat segítettek a foglalkozások, mert bár azon korosztályhoz tartozom, akik kötelezően Kodály módszer alapján tanultunk ének-zenét, a tanításunkban semmi köszönet nem volt, magam a suliban egy népdalt sem tanultam meg, s a zenei képzés alapjai nélkül később már nem ragadt rám dallam, ritmus, mondóka, így azt tovább adni sem volt módom. Nálad tanultam jónéhány „játékot”, amit Annával mai napig is játszunk, így az ölbevétel, a lépegetés az összebújás mind tovább gazdagodott, s nemcsak halk lelkek tánca maradt, hanem hangos-kacagós összeolvadás lett, ami mindkettőnk számára lényegesen több és nagyobb élményt ad....Akár nagyobb útra is szívesen vállalkoznánk, ha így heti egy-egy alkalommal részesei lehetnénk egy kis közös éneklésnek, "táncnak", vagyis az Általad kínált csodának!" (Judit) 

 

 

 

"Szia Ili! Csak egy kedves epizódot szeretnék megosztani veled. Ma délelőtt voltunk Ringatón, talán emlékszel, Panna elég nyűgös, fáradt volt, de mint kiderült azért figyelt közben, mert délután, uzsonna közben furcsa kézmozdulatokkal kísérve számomra érthetetlen hangokat hallatott. Pár perc múlva kiegészítette, azt mondta: tavasszal jövünk, tavasszal jövünk. Ekkor értettem meg, hogy az általad előadott fecskés dalt "énekelte" a maga módján. És még a mozdulatokat is utánozta! Nagyon meglepődtem, hogy másodszori hallásra így megjegyezte! Különben, 1-2 hónapja, mióta beszél, már többször megdöbbentett mennyi dalra emlékszik és tudja a szövegét, azóta még többet éneklünk itthon is, nagyon szereti. Köszönjük!" (Kriszta)

 

 

 

"A kislányom császárral született. Én otthon akartam szülni, arra is készültem, a szülésem ehhez képest maga volt a rémdráma. Utána nem tudtam szoptatni, majd eltörtem a karomat és fel sem tudtam venni a gyerekemet. Híztam 12 kilót... Az eslő három hónap végére egy lelki roncs voltam. Mivel - nem tudom, te tudod-e ezt rólam - elég sok pszichológiát tanultam, és relaxációs terápiás technikákat is, így elhatároztam, hogy véget vetek ennek. Nem csak pszichológushoz jártam, relaxáltam, hozzád jártunk, hanem elmentem egy csoportra, ahol a császár élményeket dolgoztuk fel. DÖBBENET volt. Szakember szemmel ülni ott, egyben résztvevőként, meg voltam rendülve duplán is. Akkor felszakadt bennem valami, és akkor kezdődött a visszaalakulás bennem.

...régebben, mint óvónő, imádtam a gyerekeket, nagyon szerettem sok gyerekkel lenni, velük foglalkozni, de ezzel a saját szüléssel ez az egész elszállt. Mesterkélt voltam mások gyerekeivel is, a magamét meg még úgy sem tudtam kezelni, mint korában az idegenekét. Aztán szépen lassan felgöngyöltem magamban, mi miért volt, hogy szól ez rólam. 

Az idei első Ringatón észrevettem: Ledőlt a gát, talán az éneklés tette, talán a sok gyerek, nem tudom. Egyszerre csak visszatértem magamhoz, és végre a sajátommal is, meg másokkal is úgy vagyok, ahogy régebben, ahogy lenni kell, ahogy az okés. Azt hiszem, ebben az egész belső folyamatban nagyon nagy szerepe volt annak, hogy oda jártunk hozzád. Hogy mindig láttam másokat, hogy mindig szem előtt voltak, és mindig tudatosítottam magamban, hogy mi nem okés, és hogy végül egy dal leomlasztotta a falat. Valószínűleg az már csak az utolsó gombnyomás volt, de ott zajlott le. Nálad, a Ringatón. 

Ezért mondom, hogy a közös éneklés - nem karban, nem hivatalosan, nem csak a széphangúaknak, csak úgy, mint ahogy a gyerekek! - igen, igen, fontos. Az öregasszonyok ezért járnak a templomba - sokan mondják. És ez a dolog, ez a természetes közösségi élmény hiányzik a sok feszült emberből. Akik azt mondják magukról: én nem tudok énekelni! - és ezért nem énekelnek. Én nem tudok rajzolni - és nem rajzolnak. Én nem tudok táncolni - és nem táncolnak ... és akkor aztán tényleg elfelejtik, hogy hol lakik bennük a gyerek.

Ezért modom, hogy nem csak daltanítás folyik ott.. van ott még valami, csak te daltanít&aacu