Leveleitekből

  

 

 

Kedves Ili Méhész teendőink elszólítottak minket Dunakesziről, így engedd meg, hogy emailon keresztül mondjak köszönetet azért a sok Csodáért, amit együtt élhettünk át Andrással, Veled és a többi babával-mamával a Ringatók alkalmával.
Könnyes és egyben mosolygós szemek is kísérték a MüPás együtt énekléseket, a Balázsért tartott nemes szervezkedést, a Zenei Könyvtár hangszerbemutatós fantasztikus hangulatát és nem utolsó sorban a káposztásmegyeri Ringató foglalkozásaidat. Meghatódtunk amikor ott tette meg első lépését néhány totyogó, amikor altatódalt énekeltünk a párhetes babának, amikor varázslattal egy-egy sírós csöppséget énekszóval pillanatok alatt megvigasztaltál. Felejthetetlen élmény számomra, amikor elrepül a hegedűdről a madár és tátott szájjal nézi András vagy ahogy a triangulum hangjára mély csend lesz a teremben. Külön öröm számunkra, amikor Viki lányod is zenél nekünk. András itthon boldogan meséli el apukájának, hogy mi volt az Ili néninél.
Én nem jártam zeneiskolába, sajnos még kottát sem tudok olvasni. Az együtt éneklés örömét a Ringatón éltem át először. Tőled kaptam a bátorságot, biztatást hogy Andrásnak és magam örömére is énekeljek, majd egyszer csak így lett Gáborból, a férjemből is kiváló népdal és mondóka ismerő és éneklő, höcögtető apuka.
Andrásunk 2,5 éves, nem múlhat el nap közös játék, cirógatás, mondókázás nélkül. Remélem ez még jó sokáig így is lesz.
Külön szeretnék gratulálni a könyvedhez. Mi még az első kiadást vettük meg, de így is találtunk helyeket fényképeink beragasztására. Már várjuk a következő részt.
Kívánok neked és családodnak pihenős, napsütéses, olvasós nyári napokat!
Köszönettel és sok-sok hálával a szívemben:
Zsuzsa    

---

 

 
Kedves Ili!
Tavaly májusban váltottunk e-mailt a londoni Ringatóval kapcsolatban és bár már hetek óta készültem, hogy újra írok neked az azóta történtekről, pénteken a Lánchíd Rádióban a veled készített interjút hallgatva, újra eszembe jutott, hogy nem halogatom tovább a levélírást, lelkemet melengették a szavaid, amilyen lelkesedéssel meséltél az élményeidről, a gyerekekről, a zenéről.
Szóval szeretném megosztani Veled nagy-nagy örömünket, hogy Zempléni Marcsi révén immár Észak-Londonban is élvezhetjük a Ringatót, a közös mondókázós, éneklés csodáját. Mert ez egy csoda…
Tavalyi levelem óta sok minden történt velünk, kiköltöztünk Londonba, nagyjából berendeztük itteni életünket és felvettem a kapcsolatot Marcsival, hiszen mindenképpen szerettem volna folytatni valamilyen formában a közös magyar “ringatózást”. Sajnos a távolság miatt Dél-Londonba nem tudtunk az ősszel és a tél folyamán eljutni hozzá, most viszont több környékbeli magyar anyukát és apukát fellelkesítve megszerveztem egy bemutató órát, amely igen nagy sikert aratott és azóta már a második foglalkozást is megtartottuk, amely talán még oldottabb, vidámabb hangulatban zajlott.

Érdekes volt látni, hogy azok a kisgyerekek is akik előtte soha nem jártak Ringatón, mennyire élvezték az ölbéli játékokat és hogy hallgatták szájtátva a hegedű hangját és az anyukák, apukák … akik magyarul eddig csak a “zsip-zsup”-ot vagy a “boci-boci tarkát énekelték” gyerekeiknek egy-egy rég elfeledett népdal kapcsán felkiáltottak: “Én ezt ismerem és 30 éve nem énekeltem, pedig mennyire szerettem gyerekként!”. A foglalkozásokat egyelőre a lakásunkban tartjuk, de reményeim szerint hamarosan találunk egy végleges termet a környéken és rendszeresen részesei lehetünk ennek a csodának. Zempléni Marcsi személyében egy nagyon kedves, bájos fiatal tanítónőt ismertünk meg, aki az első hívó szóra kézségesen és lelkesen ajánlotta fel, hogy eljön hozzánk.

Nagy boldogságot jelentett számomra, hogy kisfiam, aki azóta már 21 hónapos, ráismert a mondókákra, dalokra, amiket persze azóta is folyamatosan énekelgetünk itthon kettesben, hármasban és úgy folytattuk a közös ringatózást, mintha nem maradt volna ki egy félév, és ugyanolyan ámulattal és szájtátva figyeli a hegedűt, a furulyát, az “elröppenő kis madárkákat”. Nagyon fogékonynak tűnik a zene iránt, amely remélem családi örökség is, de mindenképpen hozzájárultak a Hazay Timi foglalkozásai, ahová 5 hónapos korától jártunk. Természetesen itt is járunk zenés foglalkozásokra, egyre több angol gyerekdalt, mondókat ismerünk meg közösen, de hát a kettő közti színvonalbeli, igényességbeli különbség ég és föld… és akkor még a hihetetlenül gazdag magyar népdalkincsről nem is beszéltem.

Határtalan boldogságot jelent számomra, hogy kisfiam részese lehet ennek az élménynek itt külföldön is, nagyon remélem, hogy ez a lelki táplálék egyszer majd sokat jelent számára és minden lehetőséget próbálok megragadni, hogy minél többet megismerjen a magyar népdalokból, mondókákból és persze majd később a magyar kultúra egyéb terüleiből is. Már most látom, hogy itt külföldön igen komoly kihívást és feladatot jelent számomra, hogy magyarként neveljem fel, beleértve ebbe a magyar kultúrkincs alapos ismeretét is, de szerencsére egyelőre a Ringató kitűnő alapot jelent ehhez.

Mégegyszer köszönjük a lehetőséget, hogy ennek a csodának részesei lehettünk Budapesten és itt Londonban is! Gratulálok ahhoz amit létrehoztál és további sok erőt és örömöt kívánunk Neked a közös zenéléshez! Nagyon várjuk a könyv folytatását, hiszen az első kötetet már rongyosra olvastuk….
Remélem hamarosan találkozunk Budapesten és talán itt Londonban is, addig is viszem híredet a nagyvilágban…

 
Küldök néhány képet, amelyek a második Ringató foglalkozáson készültek, (kicsi fiam, aki segít hegedülni Marcsinak…)

Köszönettel: Ági és Dani

 

---

 

  ...én nem rajongok a játszóterezésért, különös tekintettel a keresetlen tanácsadók, kedveskedők, szemmelverők és egyebek miatt. Ettől persze előfordulunk néha, és nagyjából tudom, hogy kikkel találkoztam már, kiket ismerek onnan. Egyszer azonban jött egy anyuka a kisfiaival, és tudtam, hogy már találkoztunk, de úgy éreztem, hogy a játszótéri anyukákhoz képest más, sokkal barátibb érzés társul bennem a látványhoz, de nem tudtam először, hogy miért. Aztán rájöttem. Mi már énekeltünk együtt. Nem az jutott eszembe, hogy jártunk egy foglalkozásra, hanem hogy énekeltünk együtt! Akkor gondolkoztam el rajta, hogy ez milyen jó dolog, milyen jó kapocs, valakivel együtt énekelni, hogy miért, nem tudnám "megpszichologizálni", de jó. Szóval várom már a Ringatót.   Mónika

---

Kedves Ili!
 Ismeretlenül is gratulálni szeretnék ahhoz, amit létrehoztál! Pécsett élünk családommal. Kislányommal Baliné Valkai Anita foglalkozásaira járunk több mint egy éve, amit egyszerűen imádunk. Természetesen megvásároltuk a Ringató könyvet is, ami nagy kincs - hiánypótló, hiszen Forrai Katalin Jár a babáján kívül alig van ilyen mű, ráadásul külön csodás, hogy KOTTÁK is vannak benne - én is furulyálok Johannának - illetve, hogy csak a dallam szerepel a CD-n, így nagyon könnyű egy-egy ismeretlen új dalt megtanulni!
Lelkesen várjuk a könyv folytatását, hiszen az elsőt lassan "kívülről fújjuk", ami gondolom a célod is volt.
Még egyszer további sok örömöt a zenélésben, éneklésben és jó egészséget, várunk Pécsre áprilisban. (Anita mondta, hogy jössz)

---

 

 Kedves Ili (Néni)!

 

 

 

Nem tudom olyan szépen leírni, ahogy szeretném, mekkora öröm volt, hogy eljöttél hozzánk Guildfordba. Nagyon vártunk, már sokat hallottunk rólad, de amikor otthon jártunk, sajnos soha nem tudtunk eljutni a foglalkozásaidra. Most pedig, hogy itt voltál...hát szinte irigy vagyok mindenkire, aki rendszeresen járni tud hozzád. Milyen jó lehet azoknak, akik tanulhatnak tőled, a kisugárzásod erejéből juttatsz nekik is! Csodálatos, hogy gyerekekre, felnőttekre egyaránt milyen nagy hatással vagy!
Nagyon szeretném, ha lehetőségünk lenne arra, hogy többször is találkozzunk, várunk újra, és ha mi otthon leszünk, mindent el fogok követni, hogy elmehessünk hozzád.
Még egyszer köszönöm az élményt mindannyiunk nevében!
Ági 
 

 

 

 Drága Ili! Szép élménydús nyarunk volt eddig, és persze még örülünk az augusztusnak is. A kislányom szépen fejlődik, nagyon sok időt töltünk együtt, szóval minden gyönyörű!
Egy dolog hiányzik csak nagyon, a foglalkozásaid, ahová több, mint egy éve járunk. A találkozás veled minden héten egy csoda.
Nagyon hiányzol, esténként szertartásosan lapozgatjuk a könyvedet, énekelünk belőle, nézegetjük a képeket, Zsófi pedig élesen visít örömében, amikor meglát.
Sokszor eljutottunk a nyári Ringatókra, hihetetlenül élveztük mindig. Nagyon jók a foglalkozásvezetőid, gratulálok ehhez a színvonalhoz!
Jól teszed, hogy megválogatod a kolleganőidet, és nem a mennyiség, hanem a minőség az, amire törekszel.
Csodálom a munkátokat, sok erőt, örömet kívánok hozzá, köszönöm, hogy vagytok!
Judit és Zsófi 

 

 

 

 

 A ma esti "Énekelj velünk!" után szeretnék Veled megosztani valamit. Mi voltunk azok, akik negyed nyolckor felálltak, mert a kicsi lányom etetése miatt el kellett jönnünk Lillyvel.

Én már másodszor voltam a könyvtárban énekelni, Lilly ma volt velem először. Hihetetlen élmény volt neki, hazatérés után a család többi tagjának is nagy lelkesedéssel mesélt mindenről. Az úton hazafelé is végig énekelt, itthon is folytatta. A "felnőtt" éneklést is Ringatónak hívja, és azóta folyamatosan kérdezgeti (még az elalvás előtti utolsó pillanatban is megkérdezte), hogy holnap is megyünk-e és egyáltalán mindennap megyünk-e a Ringatóra...).

Lilly egyébként még nincs 4 éves, és szinte hamarabb kezdett el énekelni, mint beszélni. Születése óta ) pontosabban szinte fogantatása óta rengeteget énekelek neki, mivel én tanítónő vagyok, így ez különösen fontos nekem. Kisebbik lányommal négy hónapos kora óta járok a Ringatóra, most kilenc hónaposan az ismert dallamokra elmosolyodik, csapkod a kezeivel örömében (otthon is újra énekelem a dalokat és más kedvenceimet).

Fantasztikus volt, hogy egyik nap a férjemnek azt mondtam, hogy olyan jó lenne egy olyan kórust találni, ahol nem kell profinak lenni, nem kell komoly előképzettségűnek lenni, csak lenni kell, énekelni kell és jól érezni magam. Csak öröméneklést kerestem. Másnap mentem a Ringatóba a Műpába, ahol hívtál minket az Énekelj velünk programra. Nem akartam hinni a fülemnek. Pont ezt kerestem!

Köszönjük Neked (és lányodnak), hogy ilyen programot szerveztek és hogy részesei lehetünk. Az, ahogyan a zene szeretetét átadod magadból, az magával ragadó. Ha ott vagyok, akkor kikapcsolom a külvilágot és csak az ének és a kedves történeteid léteznek. Nagyszerű, hogy ilyen emberek vannak a világban, ettől is olyan szép, amilyen.

Köszönjük Neked és munkádhoz kívánunk sok erőt és szeretet!

Ildi és Lilly
 

"...minden nap csupa apró csodával van tele ezekkel a kis emberkékkel. Kende ma délben a mese után az álla alá tette a könyvet, mint egy hegedűt, és mondta, hogy így szokta Ili néni is. Mondom neki, így, igen. “Aztán így húzogatja rajta a vonót” - mutatja a kezével. “És még a madarak is szoktak repülni belőle” - teszi hozzá, és már mutatja is felfelé széttárt karral, hogyan repülnek szét azok a hang-madárkák a hegedűből...."

"...még azt elárulom neked, hogy Bogi évekkel ezelőtt és Etelka is egy Ringató foglalkozáson tette meg az első önálló lépéseit a rezgő kicsi lábacskáin a közelmúltban. Ráadásul a hegedű felé próbált elindulni, mielőtt lehuppant a szőnyegre. Lehet, hogy itthon titokban már totyogott előtte, de sem én, sem az apja nem látta azelőtt egyedül lépegetni, úgyhogy nekem erős a gyanúm, hogy titkos varázspor van Ringatókon a levegőben..."
Zsuzsa

 

 

Már oly régóta készülök köszönetet mondani Neked!
Tegnap óta, már több, is, mint egy kerek napja, alig tudok, igazából nem is tudok lenyugodni. Végre sikerült eljutnom a kóruspróbára, (talán nem is hiszed, de szeptember óta mindegyikre terveztem elmenni, és csak most sikerült) és ...nem is tudom szavakkal kifejezni, hogy mit érzek. Ahogy Te szoktad mondogatni, kedves Ili, tele van a lelkem! Dallamok, énekek zengenek a fejemben egyfolytában, (csak arra kell figyelnem, hogy ne énekeljek hangosan egyfolytában, mert megunják a gyerekek), és egyre csak azt érzem, hogy még, ilyet, ilyen élmény még szeretnék! Tudom, és érzem, hogy el vagyok veszve, én magam sem lennék képes élni már éneklés, zenélés nélkül és ami a gyermekeimet illeti, egyre forróbb bennem a vágy és nagyobb az eltökéltség, hogy sikerüljön, hát....még sokkal nagyobb szerelembe ejtenem őket a zenével, mint én magam vagyok.
Amikor már nem is tudom hány éve, (lehet, hogy már 5 és fél?) rátaláltam a Ringatóra, még nem sejtettem, mire leltem. Olyan tétova voltam, menjek-e, ne menjek, hiszen én magam is elénekelgetek a kicsimnek, játszani is tudok vele, de annyira kellene neki valami gyerektársaság, jól emlékszem, ilyesmi járt a fejemben.
Aztán elmentünk.... és már a legelső alkalommal magába szippantott az élmény. Ráébredtem, hogy dehogyis tudok én ÍGY játszani a kis Bogimmal, mint ahogy Tőled tanultam. Akkor éreztem először a közös éneklés örömét, és be kell vallanom, akkor bűvölt el először az énekhangod is, Kedves Ili. Ezeknek, így együtt, és még mindezen élményeken kívül annyi kis apróságnak valóságos rajongója lettem.
Külön öröm számomra, hogy olyan nagyszerű embereket ismerhettem meg általad. Mezei Kingával már alig várom az újabb találkozást, és a leányod is mindig megdobogtatja a szívemet, ha énekelni hallom. Olyan szép, fényes, ízes az éneke, naphosszat elhallgatnám...
Azt hiszem, nagyon mély, és öröktől fogva bennem lévő dolgokat szólítanak meg ezek az élmények, és tudom, nem csak énbennem.

Tegnap este, amikor hazajöttem, és már sikerült lefekteni a gyerekeket, nem lelvén nyugalmat, elkezdtem olvasgatni a Ringató honlapot, és ráakadtam a Ringatóra járó anyukák Hozzád írt leveleiből közölt részletekre. Elkezdtem olvasni, és nem tudtam abbahagyni. Megint új hangok szólaltak meg bennem, ráébredtem, hogy ezek az érzések nem csak bennem születtek meg, hanem még nagyon sokakban, nagyon hasonlóan. Hasonló örömmel csodálkozunk rá a kicsinkre, amikor valami új, a Ringatóban tanult mondókát vagy dalt énekel, hasonló élményt jelent, amikor valóban ráérzünk a közös játék vagy a kisbabánknak, kisgyermekünknek való éneklés ízére, és hasonló örömmel tölt el közös éneklés Veled, és a többi szülővel.
Engem is annyi élmény ért és ér folyamatosan, már nem is tudom mindet felidézni, de mindig akadnak olyanok, amelyek újra elámítanak.
Elmesélek egyet. Kende énekli, dudorássza egyfolytában a “Szérű mellett sudár fa” c. dalt, egyszer megkérdezi, előveheti -e a gitárt. Mondom neki, persze, vedd csak elő nyugodtan. Kiveszi a dobozból a hangszert, lerakja szőnyegre, közben folyamatosan énekel. Aztán elkezdi a gitáron kopogni a dal mellé a feleket, szépen, egyenletes ritmusban, de ez még nem minden, a másik kezében a pengető, azzal meg a húrokon penget, felváltva a kopogással, úgy hogy a két keze negyedes (nem tudom, jól írom -e, de remlélem, azért érhető) ritmust ad. És mindemellett még énekelt is, tisztán, szépen. Olyan jó volt a hangzása ennek az “előadásnak”, hogy egészen kellemes volt hallgatni felnőttként is. És bevallom őszintén, egészen elképedtem, hogy mire képes ez a kicsi gyerek, alig több, mint három évesen.

Bogi nagyon szívesen, nagyon sokat énekel. Valóságos éneklőversenyeket rendeznek Kendével, sokszor vitatkoznak, hogy melyik dal hogyan szól. Bogi gyakran azt játssza, hogy felvesz valamilyen királylány ruhát, és csinál egy kis oltárfélét vagy színpadot, és énekel meg mesél, a többieknek (leginkább a testvéreinek) meg hallgatni kell.
A kis Etelka, meg amikor meglátja a kezemben a furulyát, már szalad, (szaladva totyog), rámmászik, fogdossa a hangszert, dugja a számba, teljesen extázisban van, aztán ő is fújni akarja, de úgy, hogy azért azt is hallja, amit én játszom (játszanék, ha hagyna) rajta.

Az egyetlen, de nem szűnő szívfájdalmam csupán az, hogy nem tudok elég jól muzsikálni, annyira, ahoyg szeretnék. Ja, még van egy, minden alkalmat, amit elmulasztottam, Ringatós esemény, ahol nem tudtam ott lenni, gyerekek születése, betegsége, szervezési problémák miatt, borzasztóan sajnálok.

Szerettettel teli hálát érzek, azért, amit teszel, azért, amilyen vagy.
Áldjon meg az Isten érte!

Zsuzsa
 

 

 

 "Lena kezd kiöregedni a klasszikus Ringató korosztályból, három éves lesz néhány héten belül. Örömmel olvasom, hogy esetleg létrejön egy zeneovi, ezúton jelzem, hogy bennünket is érdekelne. A régi dalok és mondókák immáron bevonultak Lena alaprepertoárjába, kiváltképp "A macskának négy a lába", a "Falovacska" és az "Erre kakas." Ezek nélkül alig telik el nap, mert szinte minden nap énekelgetünk. És alig kétéves korából mindig megemlíti, amikor egyszer ő vihette a hegedűdet - úgyhogy mindez már életreszóló élménye és élményünk marad!" Andrea

---

  

"Mi már sajnos nem fogunk tudni járni Ringatóra, mivel októbertől dolgozom, Boldizsár meg megy bölcsibe. Pedig mennyit gondolok rátok szeretettel, amikor Boldi énekli azokat a dalokat, amiket tőletek hallott/tam/tunk. CSODA. Olyan kevés helyzet adódik az életünkben, amiről ne jutna eszébe valami kis vers, mondóka vagy ének. Biztos vagyok benne, hogy nem beszélne és énekelne ilyen gyönyöűen, ha nem lett volna lehetőségünk nálatok tanulnom. Részben magukat a dalokat, mondókákat, részben pedig a zenei nevelés fontosságát." (Szilvi)

 

 

 

"Csodálatos, "isteni" élményt szereztél nekünk azzal, hogy kislányommal, és a férjem édesanyukájával ott lehettünk az anyák napi ringatón. Ebben a nehéz helyzetben, amiben most vagyok [...], féltem ugyan, hogy ne sírjak végig az éneklés és játszás helyett, de legnagyobb meglepetésemre megkönnyebbültem, és kicsit talán helyre is tettem egy pár dolgot. Az én csodálatos vajdasági anyósom, akinél jobban nem is kívánhatnék magamnak, le volt nyűgözve toletek, sokat meséltem már a péntek délelottjeinkrol (és Csenge rengetegszer mutatja, "kommentálja" ezeket a beszélgetéseket), de ezt a katarzist, hangulatot nem is remélte. Egy szóval, KÖSZÖNÖM ezt és minden egyes Ringatót Neked. "  Bogi

 

 

 

"Már régóta fogalmazom magamban, hogy mit is szeretnék Neked elmondani. Nehéz összefoglalni és szavakba önteni. Aztán olvastam a "leveleitekből" rovatot, és rájöttem, hogy már sokan, sokféleképp elmondták ugyanazt, amit saját magam is tapasztaltam. Egy pillanatra el is gondolkodtam, hogy írjak-e, hiszen az írások tartalmai megegyeznek, de mégis meg kell Veled osztanom az érzéseim.

 

Mindig is kerestem a kapcsolatot a zenével, az élet úgy alakult, hogy igazán sosem tudtam zenetanulással foglalkozni. De mivel bátyám zongorázik, és otthon sokat énekeltünk az ő kíséretével, pontosan tudom mi is az, ami minden ember életének része kéne, hogy legyen. Aztán, hogy már nem énekelünk otthon, mert mindkettőnknek saját családja van, szerencsére találtam egy kórust, ahol újra és újra átélhetem a zene adta örömöket.

 

Még nem jártunk foglalkozáson, amikor már csodáltam az ötleted, és munkád. És mekkora szerencsém van, hogy 10 perc sétára az otthonunktól, pont Káposztáson ráleltem a Ringatóra. Levente 14 hónapos, kb. 8 foglalkozáson volt szerencsénk részt venni. Érdekes, hogy mindig imádtam énekelni, és ismerek is gyerekdalokat, de mégis segítség kellett nekem ahhoz, hogy ráébredjek ennek az egésznek valami sokkal mélyebb tartalmára.

 

Levi nagyon figyelmes, kedves kisfiú, de néha természetesen fáradt, és türelmetlen. Például, amikor lefekvéshez készülődve, nem tudja kivárni az esti anyatej adagját, vagy a körmét kell levágni, és ez akadályozza őt a mozgásban. Nem tudom hogy jutott eszembe, de az egyik ilyen helyzetben énekelni kezdtem Levinek. Egyetlen egy dal, amitől teljes önkívületbe esik az az "Őszi szél fúj a hegyekről" kezdetű népdal. Bármilyen nyűgös és fáradt, azonnal elvarázsoltan hallgat. A gyerekek, azt hiszem nálunk mindent jobban értenek, éreznek. De ez számodra nem is olyan különös, hiszen a nyári szünet utáni óriási létszámú Ringatón például, amit egy nagyobb terembe kellett átrakni, is varázsolt ez a dal. Ha nem vagyok ott, nem hiszem el, hogy ennyi gyerek és szülő egyszerre teljes csöndben csak rád figyel, pedig előtte 2 másodperccel szinte már zavaró a rohangálás és duruzsolás, amit ennyi ember egy teremben, ráadásul ennyi gyerekkel jelent.

 

Azt hiszem a gyerekeknek lelki táplálék a zene, ahogy írod, Neked pedig lelki táplálék lehet gyönyörködni a gyerekekben, és őszinte szeretetükben, ami nem csak a zene irányába fordul, hanem személyesen Feléd is. Hiszen Te közvetíted, és nem is akárhogyan! Nagyszerű érzés lehet, hogy ennyi "örökbe fogadott" gyereked van. És nagy szerencse lehet, hogy hozzáértőként azt csinálhatod, amit nagyon szeretsz. 

 

Többször elérzékenyülök a foglalkozásokon, olyankor például, amikor egy 2 éves körüli gyerek előre elénekli a dalt, amire csak utaltál, hogy melyik is következik. Hát nem csodálom, hogy gyakran könnyekig meghatódsz, nem is tudom hogy lehet ilyenkor folytatni az éneklést gombóccal a torkodban. Felnőtt tanítványaid is büszkék lehetnek, és szerencsések, hogy találkoztak veled. " Ági

 

 

 

"Kissé "megkésve" - júniusban tartottál nálunk Ringatót -, de annál nagyobb szeretettel köszönöm azt, hogy itt voltál, és elhoztad hozzámk azt a csodát, amit magadban hordasz. Sajnos, teljesen bedaráltak a hétköznapok és a családi problémák, így még arra sem futotta, hogy legalább pár sorban kifejezzem hálámat. Nagyon restellem... Hatalmas varázslat történt azon a fülledt délelőttön, mikor felzengett tiszta énekhangod. Mindenki rád figyelt. Azok a gyerekek, akiknek nincs kitartó figyelmük, izegnek-mozognak, ha valami nem érdekli őket, "átverhetetlenek". Most mindegyik Rád figyelt. Teljesen meghatódtam fiam csillogó tekintetétől, eggyé váltunk a nagy örömben. Gyermeki lelkesedéssel játszottam, sodort a lendület, gyorsan elrepült az idő. Bevallom, pedagógusként tudatosan akartam figyelni a foglalkozás alatt, "mérni módszertani hasznosságát". Persze ez már az első szólam után meghiúsult. Csodálatos énekhangod kupolát borított körénk, ettől kezdve biztonságban éreztem magam, Rád hagyadkoztam, hagytam a vezetést - kifejezetten jólesett! Éreztem a szeretet áramlását az egymás számára nem túlzottan ismerős résztvevők között. Nagyszerűen működött a csoport kohéziós ereje, és persze ezzel együtt a meghitt anya-gyerek kapcsolat is maximálisan funkcionált. A ragyogó mama-arcok és a csillogó gyerekszemek látványa kész terápiaként hatott rám. Eddig én még ilyet ennyi idős gyerekek között nem éltem át. Itthon már nem tudtam maradéktalanul felidézni az elhangzott dalokat, mondókákat, de számora nem is ez volt a fontos. A Ringató hangulatát hoztam el, itthon lelkendeztem róla a családnak. Tudod, mi fene mód emencipált anyukák nagyon ügyesek vagyunk a munkahelyen, de szülőként sokszor becsődölünk. Szükségünk van a felénk nyújtott segítő kezekre, gondolatindító kész mintákra, mert ösztönből már nem megy. Sajnos! Ezt már mi sem kaptuk meg, nem is tudjuk továbbani. Pedig anyaként ez lenne a legfontosabb feladatunk, hogy a ránk bízott apró életeket megfelelően indítsuk. Ne majdan iskoláskorban akarjuk korrepetáltatni gyermekeinket, és ne csodálkozzunk azon, ha majd később nem szívesen jönnek haza hozzánk. Ha jók a kezdetek - ez persze nem csak a Ringatón múlik, de mindenképp fantasztikus eszköz hozzá -, későbbiekben építeni lehet rájuk. Kedves Ili! Sokszor eszembe jutottál. Köszönöm, hogy részesei lehettünk fiammal, és persze vágyom rá, hogy újra átéljük. Még egyszer köszönjük az élményt!!!"  Edit

 

 

 

"Képzeld, mondtam Boldinak megszólításként, hogy cicuska, erre ő elkezdte simogatni az arcát, majd rögtön az enyémet és végig eljátszotta a teljes mondokát. A végén a két kis dundi kezecskéjét dugdosta a szájába, mintegy jelezvén, hogy bizony mind megette. Eddig nem is olyan érdekes, hiszen 17 hónapos, de mi ezt sosem játszottuk még, múlt hét csütörtökön veled játsztotta először hosszú idő után. Úgy látszik, nagyon mély nyomott hagyott benne. Olyan jó élményeket ad nekem a Ringató, úgy örülök, hogy rátaláltam." (Anikó)

 

 

 

"Játszótéren futottunk össze Dávidékkal. (Ha jól emlékszem, anyukája Bori, és fog menni az augutusi tanfolyamra.) Szóval mi beszélgettünk, és egyszercsak az tűnt fel, hogy a két Ringatós gyerek a mászóka/vár fém alagútja két végén állva rötyög, kurjongat, ütik a ritmust, vagyis dobolnak, természetesen énekeltek is és mondókáztak hozzá amit ott rögtön költöttek, illetve néha Csip vezényelt egyet, hogy tánc, és akkor még riszáltak is. Ott olvadoztunk... És nagyon sajnáltuk, hogy nincs nálunk valamilyen fényképező/filmfelvevvő eszköz, hogy megmutathatnánk Neked is munkád gyümölcseit." Orsi

 

 

 

"Laura lányom, július végén lesz kétéves. Kb félévesen vittem az első Ringatóra. A szomszédomtól hallottam erről a lehetőségről és nagyon megtetszett. Azóta is hálás vagok ezért. Laura hamarabb kezdett el énekelni mint beszélni. 10-15 dalnak tudja végig a dallamát és ahogy kezd ismerkedni a szavakkal a megfelelő helyen kiénekli azokat. A foglalkozásokon úgy tűnik, hogy a hangszeren kívül másra nem is figyel, viszont itthon lelkesen dudorássza a hallott énekeket. Másfél évesen minden tárgy, szívószál, fadarab, még a játéktelefonja is vonó volt és hegedült vele. Előfordult az is, hogy én nem emlékeztem arra a dalra amit ő dudolászott, csak felismertem, hogy ezt hallottam már a Ringatón és beugrott egy versszak az alapján kerestem meg az interneten, hogy tudjam Neki énekelni. A ringasson tollas ágy a kedvence. Mikor napközben álmos ezt kezdi el énekelni és akkor megyünk aludni. Ez a szokása egy hónapja alakult ki. Velem együtt énekli, dúdolja aztán elalszik. Most is könnybe lábad a szemem és nem tudom szavakkal leírni milyen hállás vagyok Neked mindezért. KÖSZÖNÖM." Kata

 

 

 

"Boldizsár földöntúli szerelembe esett a zenével. Azt már megszoktuk, hogy minden zenére rögtön mozog és rázza a pelust, de a mai műsor az nagyon meglepett engem. Ezt szeretném megosztani veled. Néztük az újévi koncertet, bejött Boldi és 20 percen keresztül kové meredve nézte o is, majd utánozva a karmestert elkezdett a tv elott "vezényelni". Miután elfáradt, ráült a hintalóra és onnan még további kb. 20 percig zenét hallgatott. Ez az én örökmozgó gyerekemtol nem semmi teljesítmény. Megígézve hallgatta a Strauss dallamokat, polkákat, keringoket. Persze legjobban mégiscsak a "vezénylés" tetszett nekem. Hát igen, ennyit tesz a pocakban elkezdett zenehallgatás és a Ringató. Köszönöm Neked." Zsuzsi

 

 

 

"Muszáj megosztanom veled mai élményem, mert úgy gondolom ha valaki, akkor Te biztosan érted milyen határtalan öröm ért. Október 10 óta járunk Ringatóra Bencével aki immár 14 hónapos. Ma, amikor mondtam neki, hogy megyünk fozni (én a konyhai munkára gondoltam), nagy meglepetésemre elovette két kis kezét! Természetesen így eloször borsót foztünk, több adagot is :-)) Nagyon nagy élmény ez nekem, foleg azért, mert Bence a foglalkozásokon azon gyermekek közé tartozik akik leginkább mászkálnak, felfedezik a Kék termet, tesztelik a teremben lévő ajtókat... De úgy látszik ez valóban nem jelenti azt, hogy a babák ne tudnák mi történik!" Anna

 

 

 

"Már alig várjuk a jövő pénteket, annyira hiányzik a gyerkőcöknek a Ringató! Úgyhogy ha minden jól megy, ott leszünk Káposztáson. Barnus nagyon soka dalt tud már kivülről, na meg zenél is (újabban leültet mindhármunkat, kezünkbe ad valamit (triangulum, dob, vagy tapsolni kell), neki meg van egy pici gitárja, amit penget és együtt kell énekelni :-). Szokott magának énekelgetni is (ugyan kell egy "anyuka" hozzá, aki megérti, melyik dalt is énekeli :-). Bogi meg állandóan táncolni akar, meg lovagolni." Eszter, Barna, Bogi

 

 

 

"Köszönjük a sok törodést és odafigyelést. Ma Ringató után egész délelott "Ilike&quo